2005. április 4., hétfő
Meghalt a pápa. Ez nagyon szomorú hír. Nem sokkolt, mert lehetett sajnos számítani rá, de akkor is lehangolt. Szörnyű, hogy a legjobb embereknek is meg kell halniuk. Nagy ember volt ez kétségtelen. Vajon lesz-e még valaha egy ilyen nyitott, feltétlen jóindulatú és kompromisszumkész vezetője a keresztény egyháznak? A legnagyobb érdeme talán az, hogy ki merte mondani, a keresztény egyház is képes volt tévedni és bűnöket elkövetni. Ez egycsapásra más megvilágításba helyezi az egész kereszténység megítélését. Végre valaki a vallás legfőbb tanítását annak egyházára is ki merte mondani, hiszen eddig mindenki hangoztatta, a keresztény egyház tévedhetetlen. A kereszténység pont azt tanítja, hogy az ember eleve bűnös, ezáltal maga az egyház sem lehet bűntelen és tévedhetetlen hiszen emberek irányítják. II. János Pál nagyságát mi sem bizonyíthatná jobban mint, hogy képes volt arra amit ezeddig talán egyetlen vallási vezető sem, tudott megtenni, elfogadta más vallások létjogosultságát. Nem más vallások elnyomására, hanem a velük való megbékélésre szólította fel híveit. Ez az önzetlen küzdelem a világbékéért szinte példátlan. Remélem életműve sokak számára jó példa lesz és, hogy szelleme még sokáig ki fog hatni a Vatikán tevékenységére. Isten nyugasztalja!
2005. március 5., szombat
Ma voltam felvételiztetni. Nagyon jó volt. Én mindig is szerettem az ilyen melókat. Azért persze sajnáltam a sok szegény szóbelizőt, akik szétizgulták magukat. Nekem jutott a lelkisegélyszolgálat szerepe, amit egyébként szívesen vállaltam. Jólesett mesélni a régi, szép emlékekről és lelkesíten az új generációt. Sajnos egy óra csúszás halmozódott fel a nap végére, úgyhogy az utsó felvételizők igencsak rosszul érezhették magukat. Számomra az egyetlen rossz dolog az volt, hogy a folyosón nem volt fűtés, így a végén már igen csak fáztam. A szóbeli befejeztével a tanárok megköszönték a munkánkat és, hogy bejöttünk szombaton. Ez nagyon jólesett, remélem volt is valami haszna annak, hogy bent voltam.
2005. február 25., péntek
Az elmúlt napokban volt valami csodálatos. Mégpedig az, hogy ilyen csodálatosan egyfprmán unalmas napjaim régen voltak... Igazán nem történik semmi. Zajlik a suliélet. Korán kelek, betámolygok a suliba, kapom a jobb, rosszabb jegyeket, hazaérek, leheveredek a gép elé, MSN-ezek és végül este beleájulok az ágyba. Az egyetlen említésre méltó esemény, hogy egy engem igebcsak régen foglalkoztató kérdésre megkaptam a választ: Kispesten igenis vannak csonttollúak! Reggel sulibamenet az egyik éppen előttem szált le egy pocsolyához, felnézve pedig még vagy tíz darabot láttam a fölöttem lévő fán. Végre valami érdekes dolog is történt velem, nagy reményekkel mentem a suliba, hátha ez egy jó előjel lesz egy jó naphoz. Hát nem így történt, a mai nap ugyanolyan volt mint az előzőek, de legalább péntek van...
2005. február 23., szerda
A tegnapnál rosszabb napom nem igen lehet. Olyan rossz hírt kaptam ami nagyon mélyen lesúlytott. El akarják adni a sulim táborát. Azt a tábort ahol a legnagyszerűbb nyári élményeimet töltöttem. Én már lassan végezk a sulival, de vajon mi lesz a következő generációval, ők már nem fogják tudni mi az at Eötvös tábor, és, hogy mi az a GH. Sajnos a mai világban mindent lehet ami pénzt hoz...
2005. február 15., kedd
Már jó ideje nem írtam, bocsi a hosszú hallgatásért. Már egy hete hazaértem a sítáborból. A tábor nagyon király volt, még mindig visszavágyom oda! Jól ment a síelés, szép volt a táj, kellemes a társaság és persze minden este az elmaradhatatlan szaunázás. A hazatérés külön izgalmakat tartogatott ugyanis aznap este hivatalosak voltunk még a sulim szallagavtórjára is. Így amikor délután ötkor hazaértünk, lóhalálában nekálltunk készülődni az estére. Teljesítményünk azt hiszem Guinnes rekordba illő hisz fél hétre már öltönyben álltunk a Körcsarnok bejáratában. :) Ez volt a legjobb szallagavató amit valaha látam, a 12.-esek igazán kitettek magukért. Egyedül a báli rész volt kissé problémás mert a úgy az idő fele tájékán nem rakatak be több keringő zenét, hanem úgynevezett "mai slágereket" kezdtek el játszani, amikre persze nem lehetett táncolni. Remélem jövőre a szallagavatónkra már más DJ-t hívnak...
Azóta eltelt még majdnem másfél hét. Az élet eléggé vegyesen csordogál, jobb napokra rosszabbak, és azokra ismét jobbak jönnek. Végre kaptunk egy normális lektort angolból, már a fél csoport szerelmes belé. Ez mondjuk kissé fura, tény hogy jófej és csinosabb is mint a korábbiak(pláne hogy kettő közűlük férfi volt :D), de azért ez mégiscsak túlzás.
Tegnap az angolcsoporttal megnéztük a Hamletet a Merlin színházban, összességében nem volt rossz, csak a királyt alakító színész ne lett volna olyan pösze...:)
Az iskola kissé kihalt volt a múlthéten. Úgy tűnik, valami járvány van a levegőben, bízom benne, hogy én nem kapom el. Az osztályomból egy csomóan hiányoznak betegség miatt, és köztük néhány igen jó barátom is, úgyhogy kissé foghíjas most bent a társaság. Szerencsére a tanárok is emberből vannak, és ők sem immunisak a betegségre, de rég volt már ennyi lyukasórám.
És végül a legviccesebb dolog: Múlt pénteken porszünet volt a suliban, ezért 11:00-kor leállt a tanítás. A por, a bontás alatt álló szomszéd épületből szivárgott át a suliba. Elkezdhetnének még néhány épületet bontani a suli közelében...:)
Komolyabb negatívumként csak azt tudom megemlíteni, hogy elmaradt a mára igért BKV sztrájk...
2005. január 30., vasárnap
Holnap iskola. Egyik szemem sír a másik nevet... Szomorú vagyok, mert vége a szünetnek, de örülök, hogy találkozom az ismerőseimmel és végre nem unatkozom. Összegezve az eltelt szünetet, hasznosan telt, de rém unalmasan. Nem gond holnap suli, holnapután meg síelés. Eljön az én időm! :)
2005. január 28., péntek
Hmmm mostanában kimaradt pár nap, de csak azért mert nem történt semmi érdekes, mint ahogy ma sem. Unatkozom és tételeket dolgozok ki, talán nem is akkora baj, hogy már lassan vége is a szünetnek. Nem, baj jövő héten megyek síelni. Addig is kihasználom a szünet maradékát, hogy még egy kicsit pihenjek.
2005. január 23., vasárnap
Van, hogy az ember élvezetből olyan dolgokat csinál melyen más emberek megbotránkoznak. Ma én is valami hasonlót csináltam. Szép vasárnap reggel volt így eldöntöttük a családdal, hogy madarászni megyünk(nem volt könnyű rávennem a szülőket de sikerült). Elindultunk hát és fél óra kocsikázás után meg is érkeztünk Üröm környékére. Az ez után következő bő két órában történteket viszont csak a hozzám hasonló madármániásoknak tudom ajánlani. Mivel Üröm dombon fekszik és a fák nagyrészét már kiírtották, a szél iszonyú erős és jeges volt, az ilyen időt nem csak én nem kedvelem, hanem a madarak sem, úgyhogy nem láttam túl sok szárnyas jószágot. Emellett a földutak sártengerré változtak a nap jótékony sugarai hatására megolvadó hótól, ennek köszönhetően a túra gatyám és a bakkancsom tiszta sár lett. A legtöbb madár távol volt így még csak fotózni se tudtam. Összegezve, elfagytak a kéz és lábujjaim, az orrom és a füleim, tiszta sár lettem, s mindezt azért, hogy lássak néhány cinkét. Nem mondhatok mást minthogy: MEGÉRTE!!! :)
u.i.: komolyan megérte!
2005. január 22., szombat
Ma volt a szünet első napja és meglepően jól telt. Átvonultunk az egyik haveromhoz, hogy speciális effektekkel lássuk el a készülő diafilmünket. Meg kell mondjam, hogy nagyon jól sikerült. A meló nagyrészét, mondjuk nem én csináltam, hanem két barátom, úgyhogy a dícséret főleg őket illeti. Tekintve, hogy nem értek túl sokat a számítástechnikához inkább a többiek szórakoztatásáva és új ötletek alkotásával voltam elfoglalva. A lényeg, hogy mindenki azt tegye, amihez ért. :) Így egész jól sikerült a szünet kezdete, remélem a folytatás is hasonló lesz... JÓ SÍSZÜNETET MINDENKINEK!!!
2005. január 21., péntek
Nem tudom ki lehetett az az éppelméjűnek nem nevezhető személy aki kitalálta, hogy a kémiaelőkészítőket pénteken 16:00 és 19:15 között kell tartani. Nála talán csak én lehetek pihentagyúbb, hogy még el is megyek rá... Ez a három óra minden pénteken a tűrőképességem határait feszegeti, még jó, hogy itt a hétvége. Végülis minden jó ha a vége jó, holnaptól kezdődik az egyhetes síszünet, mely kiválóan alkalmas, hogy kisérettségi tételeket dolgozzak ki. Végülis ki akar pihenni a szünetben? (kinek van rá egyáltalán ideje... :() Csodálatos dolog lesz, itthon görnyedni az íróasztal előtt miközben majdnem az összes haverom Murauban síel. Talán majd lesz időm moziba menni meg korizni is, csak kérdés, hogy kivel... :)
2005. január 20., csütörtök
A mai napom tipikus utsó heti nap volt. Gondolom mindenki úgy van vele, hogy ha beér a suliba, az első útja a tanárok hiányzólistájához vezet. Ez alól én sem vagyok kivétel. Elsőre majdnem ujjongtam örömömben, hiányzott egy tanárom akivel ma két órám is lett volna. Ám az öröm hamar elszállt, amikor megláttam, hogy bár a tanár hiányzik, mégis a nekem tartandó órákra már beér. hát ilyen az én formám... A tanárokról egyébként sütött, hogy nem akarnak taínítani. Egyikük pölö több mint negyedórát késett. A diákok a szokásosnál is lustábbak voltak. Ment a félév előtti lezárási láz. Szerencsére a bizim jó lesz, úgyhogy nyugodtan "aludhattam" a padban. Írtunk ma egy viszonylag könnyű koordinátageometria dogát. A doga megírást igen csak nehezítette a csoport többi része felől érkező háttérzaj. Én pedig utálok hangzavarban dogát írni. Olykor elgondolkozom azon miért nem tudnak az emberek csendben lenni órán, amikor egy társuk dogát ír. Elég lenne ha csak halkabban tárgyalnák ki a büfébe járó diákok zoknijának színét... Na mindegy. Szerencsére a dogám jól sikerült. Ebédidőben meglátogattam a büfét, hogy vegyek valami ehetőt, ami árt a fogaknak és még drága is. A büfésnéni egy nagyon kedves jólelkű teremtés, csak ne vert volna át öt forinttal(na jó ebbe nem haltam bele). Azért volt némi jó is a mai nappan, mint például az, hogy nem kellet házit csinálnom. Már nagyon várom a síszünetet, de addig még egy nap hátra van...
-- Üdvözlet
Üdv Mindenkinek! Elhatároztam, hogy én is firkálok valamit! Remélem többet fogok alkotni egyszerű helyfoglalásnál :) !